A Balassi-Rimay istenes versek 1632-es kiadójának előszava

Az olvasóhoz. Sokan vadnak, kik felette igen ez Istenben elnyugodt, hazája szerető vitéz úrnak munkájára régtűl fogva vágynak, de mind együtt s igazán sehol nem találhatnánk; mert némely magagondolatlanok elmés voltokot akarván mutogatni, felette igen megvesztegették, magok vagy másoknak nevét imígy-amúgy kikalapálván a versek fejéből, és így osztán az ő elméjekből származott munkának mondják, maga ha valóban megvizsgálnák, üresen találnák az kalastromokat, mert bizony azt sem tudják, honnan jött s hová mégyen, mivelhogy oly dolgok vadnak, kiváltképpen ahol exemplis pennarum él, melyek sem magyar, sem deák nyelven nem találtatnak, hanem vagy török vagy penig más írásokban; jóllehet nem e kibocsátott énekekben, hanem más munkákban vadnak. De ezek sohol (avagy ha találtatnak is igen, igen ritkán) nem találtatnak mind együtt s igazán, hanem csak az nemes és vitézlő Rimai Jánosnak leírt könyvében, melyet ugyanezen úrnak emlékezetére ki akarván bocsátani, ez énekek eleiben írt elogiákat is helyheztette volt. De, minthogy mensura rerum omnium tempus est et dies occasio, az idő s az alkalmatosság ez jó igyekezetiben ellent állott. Ellenben penig vadnak sokan ismét oly ízetlen, agyafúrt emberek, kik héjában való csácsogó nyelveket megzabolázni nem tudván, e vitéz urat immár halála után is rágalmazásokkal séregetik azért, hogy a régi tudós embereket követvén, szerelmes verseket írt! Ugyanis inkább akart a tudós emberekkel gyaláztatni, mint a bolondokkal dicsírtetni. Nem is csuda penig ez, mert hogy állhatna meg a bölcsnek imez mondása: Virtutem sequitur invidia, ha minden embereknek tetszenék? Senki nem csudálhatja, mert nem újság, így volt eleiről fogva s így lészen örökké. Mert vallyon s ki volt bölcsebb Aristotelesnél, ékesben szóló a deákok között Cicerónál, a görögök között Demosthenesnél? Mindazonáltal ők sem tetszettek mindennek. S ez dologért penig egyéb munkáját is megvetik. Ugyanis nem jó disznó orrában arany perec; nem illeti szamárt bársony nyereg; a bolondnak jó fapénz is; sem az, sem más munkája nem kengnek [!] valós, hanem annak, aki tudja, hol lakik, s mit eszik. Nincs soha oly szép harmatos, gyenge virág, hogy a pók mérget ne szíjon róla, melyről a méhek mézet szedegetnek; azokban a magyar nyelvnek ékességét, s a szóknak okosan és helyesen való öszveszerkesztését, abban lévő harmoniát, s elmés inventiókat, melyekkel, mint szép folyó patak, ékesen csergedez, kell megtekinteni. Da annak békét hágyok, hanem, ím, ez néhány istenes énekit, melyeket több foglalatossági között, mikor hozzáérkezett – kit psalmusokból, kit az Új Testámentomban lévő idvösséges locusokból, kit penig csak a maga inventiójából írt – azoknak jóságos cselekedeteket meg tudják böcsülni, kieresztem, hogy ez vitéz úrnak országa mellett való dicséretesen viselt dolgainak tündöklő hírét elméjének ékes volta is öregbítse, lelke Istennél, teste penig az földben lévén, közöttünk való jó emlékezetit terjessze, állhatatoson örökké megtartván.

Ily jót teljes szívből s igaz szeretetből, hogy ez úrnak kívánjunk,
Az ő szép munkái, s elméje javai azt kívánják mitőlünk,
Kiket más javára, nem maga hasznára, szerzett, míg volt közöttünk.

Olvasd meg írását, melynek szép folyását ez könyvben megtalálod,
Elméjének élét s dicsőséges fényét holott felvadászhatod,
De úgy ha néked is, volt, mint őnéki is, Apollónál lakásod.

                                                                                              SOLVIROGRAM Pannonius

Forrás: Dézsi Lajos, Balassa és Rimay Istenes énekeinek bibliographiája, Budapest, 1905.
A Bártfán, Klösz Jakab műhelyében, 1632-ben készült első kiadás (RMNy 1519) töredékes példányai nem tartalmazzák az előszót, így azt csak a bártfairól készült 1665-ös kassai kiadás alapján ismerjük.