XXXI.

1. Édes Júliám, gyenge violám, aranvalmácskám,
Jó illatú és víg kedvű sólyom madárkám!
Szállj bátran én kezemre.
Hozz örömet szívemre.
Ne félj semmit, édes sólymocskám !

2. Sugár szárnyaid mely szép ékesek,
Piros ajakid, kire csak égek,
Derekadot befogta veres tollad néked,
Lábaid szép fejérek;
Teéretted halok, veszek,
Éjjel-nappal fövök s epedek.

3. Vajha kezemre ily madár szállna,
Bátor szárnyával engem sújtolna,
Akkor az én bús szívemre örömet hozna;
Szép tollát tapogatnám,
Szép orcáját csókolnám,
Nagy békével elbocsátanám.

4. Én édes rózsám, szánj meg engemet,
Kérlek, ne kévánd veszedelmemet,
Jövel hozzám, vigasztald meg én bús szívemet!
Szép szárnyaid alá hajtom,
Egy kevéssé megnyugotom
Keseredett árva fejemet.

5. Mennyi csillagok vadnak az égen,
Füvek, virágok mennyi az földen,
Valamennyi fövény van tenger feneken,
Annyi jókkal áldjon Isten!
Az mit kévánsz te szívedben,
Hallgasson meg könyörgésedben.

6. Légy egészségben, szerelmes Annám!
Bizony holtomat érted nem szánnám,
Ha valaha szárnyad alatt én nyugodhatnám.
Élj vígan édes rózsám,
Légy jó szívvel, kérlek, hozzám,
Ne felejts el, édes Annácskám!

Forrás: Vásárhelyi daloskönyv 58–59.
Korábban Balassi versének tartották. A szöveg nyilvánvaló kapcsolatban áll Balassa János énekével. Valószínűnek tűnik, hogy ez a korábbi és a Balass-vers ennek paródiája.