Balassa János éneke sólymocskájáról

Az én sólymocskám Palojtán vagyon,
Szíviben szerelmem nő igen nagyon,
Belőle ikrája foly igen lágyon,
Kit drága kenetül magamnak tartom.

Gondolkodván érte, nem tudok s mint állok;
Ha eszemben jut, csaknem meghalok,
Szerelmiért Palojtára gyalog ballagok,
Mint ész nélkül szűkös, járó bolondok.

Mikor hozzá megyek, elmosolyodik,
Előmben jővén ő felfosztozik,
Oculárját mutatván, szemem tisztíttatik,
Ragyadó szerelme szívemben férkezik.

Ó, én solymocskám, ha közelben laknál,
Kékkői kapun hozzám bejárhatnál,
Sok jót is nálam gyakran találhatnál,
Megtölteném begyedet, kit azután látnál.

Az én kezemre tégedet vennélek,
Szép nyoszolyámra mellém fektetnélek,
Karjaimmal gyakran téged ölelnélek,
Végre mint az nyúl, által is szöknélek.

Noha kezemen van apertura,
Mely szemeimet gennetbűl tisztítja,
De ha solymocskámnak rám fordul az fara,
Mindjárt szemeimnek megjün szép világa.

Forrás: RMKT XVII, 12, 41. sz. (Varga Imre kiadása)
Palojta = falu 4 km-re nyugatra Kékkő várától.
Ragyadó = ragyagó, ragyogó.
A vers rejélyes; csakúgy a Balassa Jánoshoz való kapcsolása. Gerézdi és Szilasi nyomán legvalószínűbbnek látszik, hogy paródiáról, szándékosan elrontott, komikus hatású udvarlóversről van szó. A lokalizáció: Kékkő vára és a tövében fekvő Palojta falu a szöveget egyértelműen a Balassi családhoz köti. A címben nevezett Balassa Jánost sokáig Balassi Bálint apjával azonosították; valószínűbb azonban, hogy egy XVII. századi Balassa, Madáchék kékkői  s várospalojtai  prefektusa szerelmi kalandjait örökíti meg a szöveg. Gerézdi Rabán klasszifikációja szerint latrikánus ének, vagyis illegitim: házasságtörő vagy prostituálthoz fűződő szexuális kaland a témája. A vers mintadarabját, vagy legalábbis vele szoros kapcsolatban álló előzményét a Vásárhelyi daloskönyv 31. darabjában találhatjuk meg:

2. Sugár szárnyaid mely szép ékesek,
Piros ajakid, kire csak égek,
Derekadot befogta veres tollad néked,
Lábaid szép fejérek;
Teéretted halok, veszek,
Éjjel-nappal fövök s epedek.

3. Vajha kezemre ily madár szállna,
Bátor szárnyával engem sújtolna,
Akkor az én bús szívemre örömet hozna;
Szép tollát tapogatnám,
Szép orcáját csókolnám,
Nagy békével elbocsátanám.