Pöngését koboznak...

Pöngését koboznak gyakran ha te hallod,
Minden vígságodat elmúlatni látod,
Gyönyörűségedet bánatra fordítod,
Szép száraz szemedet könyvezésre hozod.

Nem korcsmához való koboznak pengése,
Sem tánchoz nem való gyönyörű zengése,
Mert hozatik tőle elme gyötrődése,
Bujdosó elmének gondban törődése.

Hárfa, lant zengése gyönyörűséget hoz,
Hegedűnek hangja lakodalom házhoz,
Sípszónak az szava jó az serkocsmához;
De koboz pengése elmetörődést hoz.

Regal és orgona, díszes templomokban
Mikoron dicsérik Istent énekszókban,
Puzan és stortista az éneklő karban;
Koboz igen illik katonák karjában.

Lásd: Szilasi László: A concetto-esélyei: a képi koherencia változatai

Forrás: RMKT XVII, 12. kötet 58. sz. (Varga Imre kiad.)
A Madách-kódexben fennmaradt vers. Túl jó ahhoz, mondja Kovács Sándor Iván, hogy Madách Gáspár legyen a szerzője. Varga Imre az ismeretlen szerzőjű művek közé sorolja. Talán Rimay szerezte? (A versben többször előforduló "gyönyörűség" Rimaynak is kedvelt szava.)
A koboz 19-20. századi formájában a lanthoz hasonló, de annál egyszerűbb, nyak nélküli, általában 4 (4×2) húros hangszer, amely Magyarországon kívül román nyelvterületen is ismert. A szlovákban valójában a hasonló hangzású citera neve. (Vajon a versben nem citeráról van szó?) Videó a koboz hangzásáról. A hangszer valószínű perzsa-török eredetű, nem tévesztendő össze az ukrán kobzával (bandura). Kobzos Kis Tamás véleménye szerint a török időkben a koboz "egy hosszú nyakú, kis testű, ősi eredetű hangszer" lehetett. Kobzosokat már a XIV. században is említenek okleveleink, pl. "Johannes dictus Kobzos de Zabadi" (1327).
A koboz -- akármi nemű is legyen az -- a 16. században idegaza jellegzetesen magyar hangszernek számított. Szepsi Csombor Márton szerint "még az gyermekek is azt pengetik". Franciaországban, a Catalanaumi mezőnél (Châlons-sur-Marne) járván a koboz hangja kelti fel benne a honvágy érzését. Érdemes hosszabban idézni:

Szörnyű mezőségen vagyon ez városnak situsa, melyen régen az Attilával együtt az Szkítiából kijött magyarságnak színe elveszett volt, mutatják most is az halmoknak helyét, azhova az testeket hordották volt, de minthogy nem újították, távolrul meg nem ismertetik. Csak közel az városon kívül vagyon egy vadolajfás és nyárfás sétálóhely, hol fáradságom után mintegy másfél óráig csendesen aludtam. Alig hiszem, hogy valaha arrul az földről Attila hazasietett volna, ha magáévá tehette volna, mely kedves és gyönyörűséges föld az Francia és Picardia felé. Iccéjük csak kicsiny, mint nálunk az kassai messzely, de az bor nem drága. Háltam Argentina felől való külsővárosban az Szélmalom nevű vendégfogadóban, ahol igen kedves és csendes szállásom volt, csak szintén az gazdasszony hon lévén. Midőn pedig az vacsorához ültem volna, igen keserves kobzolást hallék, mely engem nem tudom, ha megvigasztala vagy inkább megkeseríte. Nem hallottam volt Danckátul fogván minden utaimban kobzot ez helyen kívül, kérdém azért az gazdaasszonyt, ha fizetésünkre ez kobzos eljönne-é szállásunkra? Az asszony szolgáját bocsátván, az hegedűsökkel egyetemben az kobzost elhívatá, én midőn ez szokatlan muzsikán csudálkoznám, az kobzos kérdé, ha láttam volna-e valaha oly vigasztaló szerszámot, kinek én felelvén mondék: Nem az koboznak csudálom formáját és hangját, hanem azon csudálkozom, hogy noha immár sok országokon és tartományokon általjöttem, mindazonáltal sehol ez városon kívül ily muzsikát nem láthattam, hazámban pedig még csak az gyermekek is azt pengetik. Ő erről diskurálván, miért hogy Galliának is csak szintén ez egy városában vagyon ususa, ilyen okát adta, hogy midőn amaz fene ellenség, az Attila, kiről az historikusok írnak, ez városnak mezején (kinek most is vitézeinek testéből rakott halmainak helyét mutogatják) megverettetett volna, sok számtalan kobzosokat (mert táborában bőségesen voltak) összeállatott, és nagy keservesen sirattatta meg az megholtaknak keserves állapotjukat.

A kobozt nem sokkal később ott látjuk a grázi diák Zrínyi Miklós kezében is. De foglalkozzunk a többi hangszerrel is. Regal = hordozható, asztali orgona. Puzan, pozan = fémfúvós hangszer, harsona. A stortista valószínűleg a német földön használatos storto 'görbekürt' elnevezésből származik. Az elnevezés az olasz cornamuto torto-ból származik. Nem sikerült kiderítenem, hogy ez a hangszer azonos-e a crumhorn, krumbhorn nevű fafúvóssal? (hangminta) Lásd még: reneszánsz hangszerek. A kéziratban ezen a helyen "hortista" áll, ami elírás lehet. A "stortista" javítás Szabolcsi Bence javaslatát követi. Elképzelhető az is, hogy a helyes alak "hornista". Ez esetben is kürtféle hagszerről van szó. Horn= tuba, általában hajlított kürt ('szarv'). Az első versszak 3. sorát a szótagszám kedvéért javítottuk (kézirat: "Gioniöruszegedét somorusagrá").
A vers énekelt változata Agócs Gergely előadásában.

Irodalom
Bitskey István, Pöngését koboznak… = A régi magyar vers, szerk. Komlovszki Tibor. Bp., 1979, 97–109.