[35.] Alia

Édes Júliám, gyenge violám,
Piros rózsácskám, majorannácskám,
Szép termetű és jó kedvű szóló madárkám,
Szállj bátran én kezemre,
Hozz örömet én szívemre,
Semmit ne félj, édes solymocskám.

Vajha kezemre egy madár szállna,
Kivel engemet megvígasztalna,
Azzal az én bús szívemre örömet hozna,
Szép tollait ápolgatnám,
Orcáját is megcsókolnám,
Nagy békével elbocsátanám.

Sugár szárnyaid mely szép hegyesek,
Piros ajkaid, kire csak égek,
Derekadat szép tollaid béfogta néked,
Szárnyaid szép fejérek,
Éretted csak halok s veszek,
Éjjel-nappal fővök, epedek.

Édes [Júliám] szánj meg engemet,
Kérlek, ne kívánd veszedelmemet,
Vígasztald meg én búlátott árva szívemet,
Élj vígan szép asszonykám,
Ne bánkódjál édes rózsám,
Áldjon Isten sok jóval, nymphám!

Kiadás:
RMKT 17. századi sorozat, 87/I
A szöveget nyilvánvaló kapcsolat fűzi Balassa János sólymocskájához szóló evezetes énekéhez. Érdekes a bonyolult verforma:

5 | 5
5 | 5
4 | 4 | 5
3 | 4
4 | 4
4 | 5

A 4. versszak első sorában a Júlia név hiányzik a kéziratból Természetesem más javítás is elképzelhető (pl. sólymocskám). A ritmus kedvéért a 4. versszak 3. sorát javítottuk.
(Rácz Zsuzsanna átírása)