[22.] Alia

Mit vétettem, idegenért hogy meg utáltál,
Én helyettem, édes szívem, mást választottál?

Senki vétke, csak magamé, azt nyilván tudom,
Mert az te szép szódnak hittem, voltál biztatóm.

De méreg volt az te szép szód, kit méznek véltem,
Azon tőrben magam ejtem, kit én kerültem.

Vehetsz azért rólam példát, édes szerelmem,

Mert választottál magadnak kedves szeretőt.

Úgy ne járjon, mint én jártam, azis te veled,
Meg ne csalja az te szép szód, és szép beszéded.

Szerelemnek sok sebeit szívem titkolja,
Sok gyötrelmit és fájdalmit ki nem számlálja.

Az ki indul szerelemben, okosan járjon,
Hogy az méznek színe alatt mérget ne nyaljon.

Kiadás:
RMKT 17. századi sorozat, 70/I
A szöveget nyilvánvaló genetikus kapcsolat fűzi a Fanchali Jób-kódex Sötét ködbül alig tisztult... kezdetű énekéhez. Ugyanaz az erősen ritmikus, rövidített Balassi-sor a formája (4 | 4 | 5). A kézirat nem jelöli, de valószínűleg a 4. versszak közepén törés van a szövegben.
(Rácz Zsuzsanna átírása)