Comico-Tragoedia
(1607-1646 k.)

Constans scenis quatuor,
Azaz: Négy szakaszokból álló, rész szerint víg, rész szerint szomorú historia,
Quarum
I. De Virtute et Vitio: azaz: A Jóságos Cselekedetről és Vétekről.
II. De Divite Purpurato et Paupero Lazaro, azaz: A Fényes Gazdagról, és a Szegény Lázárról.
III. De Milite Scelerato, azaz: A híres lator katonáról.
IV. De Praefecto Tyranno, azaz: A kegyetlen tiszttartóról.

Scena Tertia

Habet actus tres.
PERSONAE:
Ebrietas, Voluptas, Pauper sceleratus, Mors

Actus I. Scenae III.

PERSONAE:
Ebrietas (Részegség)
Voluptas (Gyönyörűség)
Ad Notam Lyricam Odes: Pajzsa szegény fejemnek:

EBRIETAS:

1. Hallád barátom, Voluptas!
Ily szíved szakadva kit vársz?
Mi Mors ballag amott, nem Márs?
Jer elébb azért innét társ!

2. Nem jó nékünk őtet látnunk,
Szeme előtt itt sétálnunk,
Mert ha kezébe akadunk,
Bizony elszakad a nyakunk.

3. E minap is ám mint járánk?
A Gazdagtól elébb ugránk;
Még csak egy italt sem váránk,
Maga mi nagy szomjak valánk.

4. Én ő kegyetlen szájátul,
Szörnyű mérges kaszájátul,
Úgy megijedék szavátul,
Azt tudnám, hogy megcsap hátul.

5. Bizony, csak alig szaladék,
Sehol reád nem akadék,
Futásban csak meg nem halék,
Vas-bányászokhoz akadék:

6. Hát már ő ott kereskedik,
Bányászokra ereszkedik,
Csak egyik sem merészkedik,
Mindenik felmereszkedik.

7. Mondván, innét hallád-é társ?
Szedd el magad Ebrietas,
Mert látod, hogy itt óhajtás,
Vagyon csak nyögés, sóhajtás.

VOLUPTAS:

8. Ott sokat én sem udvarlék,
De a lőccsel elébb állék,
Oly megijedt ember valék,
Féltemben csak meg nem halék.

9. Minap kére, ne utálnám,
Kérdé tőlem, hogyha várnám,
Mondék: bizony azt akarnám,
Soha bár őtet ne látnám.

10. Mert noha bút nem tett rajtunk,
Csak tetteti, hogy barátunk,
Jobb azért, ha elillantunk,
S jó bor mellett peng a lantunk.

EBRIETAS:

11. Jó szívvel, bátor elmenjünk,
Boritalhoz ismét kezdjünk,
Sok tobzódást estig tegyünk,
Előtte le ne feküdjünk.

12. Csakhogy találnánk oly társot,
Ki szolgálta volna Mársot,
Törne Mors orrába borsot,
Ránk ne ejtené a sorsot.

Actus II. Scenae III.

PERSONAE:
Voluptas (Gyönyörűség)
Ebrietas (Részegség)
Pauper sceleratus (Híres szegény lator)

Ad Notam Odes Militaris: A Vitézek karja; sat.

VOLUPTAS:

1. Ahol iszik egy szolgája,
Epicurus unokája,
Jól esmér; menjünk hozzája,
De lám, szintén atyánkfia.

2. Egészséggel jó barátunk!
Haj bezzeg régen nem láttunk!
No mint vagy vitéz rokonunk?

PAUPER SCELERATUS:

Jól! Jertek bé, nosza igyunk!

3. Vagy ugyan csak itt üljünk sort:
Inas futamj, gyorson hozz bort;
Hegedűs, ládd-é e toport?
Vonjad, mi nem tészünk ma tort.

4. Igyunk vitézek, s itt háljunk,
Pinteskannát ne utáljunk,
Doz, doz, doz, rendre okádjunk!
S holnap ismét ide hajtsunk.

5. Módot abban mi találjunk,
Ha pénz elfogy, utat álljunk,
A cserére kisétáljunk,
Kalmárokat megkínáljunk.

6. Akkor nagy tüszőket várjunk,
Elől s utól mindent bántsunk,
Senkitől semmit se tartsunk,
Katonáson lejtőt járjunk.

7. Korcsma kívül meg ne álljunk,
Kevés szót csak meg se halljunk,
Ha lehet, mindent megcsaljunk,
Kérlek, egymásra ne valljunk!

EBRIETAS:

8. No rokon, jó az ital is!
De közel jár a Halál is;
Vagy nem gondolsz te azzal is,
Még ha szintén ránk talál is?

PAUPER SCELERATUS:

9. Könnyű nékem tennem arról,
Ha én hozzám közel farol,
Elkél, higgye a tréfáról!
Nagyobb gondom a kupáról.

10. Micsodát? Én is én vagyok,
Karjaim ereji nagyok!
Meghiggye, ha fegyvert kapok,
Ezentűl rajta jót csapok!

11. Tudják hajdan én ki voltam,
Sok csatán s harcon forgottam,
Túrnál és Pestnél forgódtam,
Magamat csak jól forgattam.

12. Halálig magam nem hagytam,
Magam soha meg nem adtam,
Sok tarfejeket hullattam,
De még jobbra nem akadtam.

VOLUPTAS:

13. Jaj hagyd el, szintén ihol jő!

PAUPER SCELERATUS:

Nézd meg jobban, talán nem ő!

VOLUPTAS:

Ő magában igen forr s fő.

EBRIETAS:

Melyen nékem bánatom nő.

14. No most hozzá, hallád vitéz?
Szemedből is ugyan kinéz,
Hogy kardod élin nincsen méz,
Tőle köröm szakad és kéz.

PAUPER SCELERATUS:

15. De kérlek, rokon, hagyj békét,
Nem ládd-é most, hogy más a hét?
Elvesztettem lovam fékét,
Bokornak is látom szűkét.

Actus III. Scenae III.

PERSONAE:
Mors (Halál)
Pauper sceleratus (Híres szegény lator)

Ad Notam Lyricam Odes: Árva fejem, sat.

MORS:

1. Állj! Nem mehetsz el előlem,
Szembe kell szállanod velem;
Hallá, mit beszéllél fülem,
Meg nem maradsz sehol tőlem.

PAUPER SCELERATUS:

2. Megadtam Uram magamat!
Kérlek, ne bántsd a nyakamat,
Szalmán hízott jó lovamat,
Néked adom szép kardomat.

3. Borhordásban módot lelek,
Hidd el, hogy megvendégellek;
Bocsáss el, mert igen félek,
Megköszönöm még, ha élek.

4. Tiéd légyen bár mindenem,
Biribaltám s köpenyegem,
Igyál, ne fogjad edényem,
Bocsáss el ez egyszer engem.

MORS:

5. Affélére én nem vágyok,
Igen józan ember vagyok;
Tovább élned már nem hagyok,
Mert bűneid sokak s nagyok.

PAUPER SCELERATUS:

6. Magam jámbornak tartottam,
Koldusról semmit sem vontam,
Noha néha szegény voltam,
Nem látta senki, hogy loptam.

7. Ha pénzem volt, azt örültem,
Nagy örömest borra küldtem;
Útonjárón könyörültem,
Értek sok bokrot kerültem.

8. Kinél nem volt, igen bántam;
Akinél volt, azt megszántam:
Szegényt üresen bocsáttam,
Mert nehezen vitte, láttam.

MORS:

9. Azt tartom Mendaciumhoz,
Közel jártál a latorhoz,
Mert szód ő utána nyomoz,
Nyelved csalfaságban lomoz.

10. Tudom, hogy hogy latorkodtál,
Miképpen nyúztál, fosztottál,
Kóborlottál, tolvajlottál,
Loptál, vontál s úgy tobzódtál.

11. Mi noha hozzád nem szóltam,
Mindenütt inadban voltam,
Sok latorságid számláltam,
De csak térésedet vártam.

PAUPER SCELERATUS:

12. Mit tagadok, az én vétkem,
Amint élhettem, úgy éltem,
Akkor tőled én nem féltem,
Hogy ily gonosz légy, nem véltem.

13. De vajha tovább élhetnék!
Elhiggyed, hogy megjobbulnék,
Felfogadnám, hogy nem dúlnék,
Hanem inkább csak koldulnék.

MORS:

14. Lám éltél, de sok csínt töttél,
Egynéhány jámbort vesztettél,
Mindennap jól köppentettél,
S engemet elfelejtettél.

15. Tudtad, hogy kezembe kerülsz,
S én kardom miatt megsérülsz;
Már lator hiába készülsz,
Mert te bizony Pokolban sülsz.

PAUPER SCELERATUS:

16. Oh, bárcsak azt ne mondanád,
S lelkem azzal ne fojtanád!
Jobb, ha Istenhez hajtanád,
S életem tovább nyújtanád.

MORS:

17- Nem, mert ugyan megszoktátok,
Hogy elébb hozzá nem láttok;
Hanem, ha reám találtok,
Csak akkor kétfelé kaptok:

18. Istenhez ragaszkodnátok,
Akkor szavát fogadnátok,
Azelőtt nem szolgáltátok,
Tréfás társtok, azt tudjátok.

19. Késő akkor idvezülni,
Mikor Halál kezd kerülni,
Mert elébb kell volt megtérni,
Szent s józan életet élni.

20. La, mely igen reménkednél,
Mely örömest mennybe mennél,
Áldozatot mostan tennél,
De már nem kedves Istennél.

PAUPER SCELERATUS:

21. Azon értelemben vagyok,
Általláttam, oda vagyok,
Én gonosságim mert nagyok,
Latroknak voltam hadnagyjok.

22. Mennyországtól távol estem,
Magamat jaj, mint vesztettem!
Pokolban már lakolj testem;
S te mit mondasz, szegény lelkem?

23. Térnél már most, ha térhetnél,
Mennyországra repülhetnél,
A nagy Istenhez mehetnél,
S Paradicsomban lehetnél.

24. De az én gyilkosságomért,
Lopásom s tolvajlásimért,
Rút fertelmeskedésimért,
Szenvedj már te is ezekért!

25. Tudom, hogy megkeseredtél,
Hogy Istenedhez nem tértél,
Földön is kevés jót vettél,
Számtalan sokat szenvedtél.

26. Ugyanis sok nyavalyákban
Éltem e hitván világban,
De semmi az, csak Pokolban
Ne kínzattatnám nagy lángban.

MORS:

27. No készülj hozzá, ne mulass!
Azon egy könyvet se hullass,
Jobb, ha Isten felől szólasz,
Mert ezentúl földre hullasz.

PAUPER SCELERATUS:

28. Nem könyörgök már ennyiszer,
Hadd igyam csak még vagy kétszer,
Nem ihatom soha többszer,
Várj, hadd igyam mégis egyszer!

29. Vajha Maximinus volnék,
Mimus Promachus lehetnék,
Vagy Gödény torokkal bírnék,
Benned jó bor, hozzám vennék.

30. Állj félre már a tüdőtűl,
Mert majd megöntlek ezentűl!
Azután meghalok szentül,
Nem óhatom magam ettül.

31. Társa voltam Voluptasnak,
Rokona Ebrietasnak,
Éltem Bacchusnak s Venusnak,
Magam ajánlom azoknak.

32. Hej, hajdan én is én voltam,
Emberhez csak kedvén szóltam,
Magamat nagyságoltattam,
Noha most erre jutottam.

33. Emlékezem, mikor ittam,
Nagy sokakat bajra hívtam;
Néha mint oroszlán vívtam;
S néha magamat sem bírtam.

34. Mely sokszor vígan tomboltam,
Urak körül hazudoztam,
Néha világhoz sem tudtam,
Sok rókanyúzást eluntam.

35. Sok üvegpohárt rontottam,
Tálra s papucsra szorultam,
Sokszor zöld ürömről ittam,
Végre mindent beléhánytam.

36. Erre vitt a jó barátság,
Szívből származott nyájasság,
Jóakarat, atyafiság,
Ifjúságombéli vígság.

37. Bölcsességben voltam éles,
Mint amaz Aristoteles,
Gazdagsággal híres, neves,
Mint második Lysistrates.

38. Bőkezűvé akkor lettem,
Mindennek mindent ígértem;
Magam másnap észrevettem,
S onnét nagy távol kerültem.

39. Mindezek tőlem elmúltak,
Kikért sok könyveim hulltak,
Mert jó lovaim megfúltak,
S lábaim gyalog szorultak.

40. De ám járjanak mindazok,
Jobb, ha torkomra vigyázok,
Mert én hozzám az Angyalok
Ihol jönnek s övék vagyok!

41. No most, amit elvehetek!
Mert semmit el nem vihetek,
Már jámborrá sem lehetek,
De én arról nem tehetek.

MORS:

42. Lator, majd nem úgy beszéllesz,
Az lesz néked még veszélyes,
Istennek úgyan sem kellesz,
Eredj! Mert Ördög ihol les!

[Scena quarta]